Szeretnénk Nektek bemutatni egy olyan tekerőművészt, akire nagyon büszkék vagyunk, és aki szintén kint volt velünk a Millennium Jam-en, előtte Zsolttal együtt voltak Németországban is, az Euro-Jam nevű rendezvényen. És nemcsak tavaly. Tavalyelőtt is.

Ő az a partnerünk, aki pár év alatt - azt hiszem ezt nyugodtan
kimondhatom -, a maximumra fejlesztette a tudását, de ugyanakkor hihetetlen alázat van benne a szakma iránt: nem áll meg, folyamatosan fejlődik és megragad minden alkalmat, ahol tanulhat, újat
láthat és tapasztalatot cserélhet az európai, ázsiai és amerikai művészekkel.

Nagyon egyszerű "írnunk" róla :), mert nemrégiben jelent meg vele egy interjú, így könnyű a dolgunk: egyszerűen csak "leközöljük" az újságcikket.
Fogadjátok szeretettel, és ismerjétek meg közelebbről Mr. Balloont, azaz Schreiter Nándort, a Party Kids tulajdonosát.

Léggömbökből alkot
művészi kompozíciókat

Megjelent: Pepita Magazin, 2010. december
Összeállította: Cseke Viktória

A kézművészetről a legtöbb embernek a festészet,
a szobrászat jut eszébe, és fel sem merül bennünk, hogy a lufihajtogatás is egy értékes ága.
Pedig hazánkban él Schreiter Nándor, akit a világ legjobb
tizenkét művésze között tartanak számon. Figurái több száz vagy akár egy-két ezer lufiból összeállított kompozíciók,
amelyek persze a több órás munka után pár nappal már csak fényképen maradnak meg, de az élmény egy életre szól.

- Hogyan kerültél a lufik világába?

- A PartyKids Gyermek rendezvényszervező iroda tulajdonosaként, mindig szerettem belekóstolni a kollégáim munkájába, hogy tudjam mennyire nehéz egy-egy feladat elvégzése. A lufival is így kezdődött. Néhány évvel ezelőtt, miközben vártam a kollégáimat, hogy végezzenek egy rendezvényen, kértem néhány lufit, hogy kipróbáljam, el tudom-e készíteni az alapfigurákat. Elsőre nem okozott problémát, aminek úgy megörültem, hogy amikor hazaértem, egyből rákerestem az interneten a lufiból hajtogatott, és rengeteg, érdekesebbnél érdekesebb lehetőséget találtam.
Egyiket rögtön megpróbáltam megtekerni, és még számomra is hihetetlen módon azonnal sikerült. Egyre többször vettem kézbe a modellező lufit, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már profi szinten hajtogatom a bonyolultabb figurákat is.

- Az otthoni tekerésből hogyan lettél profi művésze ennek a műfajnak?
Kik indítottak el és segítettek ezen a pályán?

- Két embernek köszönhetem, hogy most itt tartok. Magyarország legnagyobb lufi-nagykereskedésének tulajdonosa, Forray Nikolett és kolléganője, Németh Andrea minden segítséget megadott, hogy a lehető legjobban megismerjem a lufitekerés titkait. Mindenben segítettek és a mai napig segítik a munkámat. Évente három-négy alkalommal a világ minden pontjáról a legjobb oktatókat hozzák el hazánkba, hogy elsajátíthassuk a legújabb techni- kákat.
Azt gondolom, hogy nemcsak én, hanem az egész hazai léggömbipar sokat köszönhet Nikinek és Andinak.

- Akik ezt a műfajt magas szinten művelik, mivel tudják igazolni, hogy a legjobbak közé tartoznak?

- Létezik egy nemzetközi vizsga léggömb-dekorációból is és lufitekerésből is. Nekem idén sikerült megszereznem mindkettőt, ami elég ritka, mert a világon összesen öt-hat embernek van meg mindkét vizsgája. A világ néhány pontján lehet vizsgát tenni, köztük kétévente Magyarországon is. Nagyon magas a mérce, a vizsgázók közül csak néhánynak sikerül.

- A felmenőid között volt valaki, aki művészi adottságokkal rendelkezett, örökölhetted a kreativitást valakitől?

- Apai nagypapám és apukám volt megáldva hihetetlen kézügyességgel, szépérzékkel és kreativitással. Mindig tökéletesre törekedtek, és engem is erre ösztönöztek. Sajnos, már egyiküknek sem tudom megmutatni, hogy ezek a készségek nyomokban talán bennem is felfedezhetőek. Ki tudja, talán még büszkék is lennének rám.

- Nemrég a világbajnokságról is szép eredménnyel tértél haza...

- Igen, novemberben Belgiumban voltam a Millennium Jam elnevezésű világbajnokságon. A balloon dress (lufikosztüm) kategóriában indultam, ami egy speciális ága és talán a legmagasabb szintje a lufitekerésnek. Külön büszkeségem, hogy Magyarországról Dömötör Zsolttal együtt bejutottunk a legjobb tizenkét versenyző közé, ami óriási dolognak számít. A verseny lényege, hogy lufiból kell készíteni ruhát, illetve jelmezt. Minden évben megadnak egy témát, idén a mesevilág volt, azon belül én a Hercegnő és a békát választottam.

- Itthon valószínűleg még nagyon kevesen hallottak a lufik világversenyéről.
Mesélj egy kicsit róla!

- Ez egy nagyszabású esemény a műfajunkban, 600-700 ember vesz részt rajta a világ minden tájáról. A rendezvény keretében öt verseny van, amelyben mindenki megmutathatja a tudását. Az én kategóriámban, a balloon dressben csak a legjobb tizenkettő vehetett részt, a többi kategóriában nincs részvételi limit. A versenyművemet huszonhat órán keresztül készítettem, speciális technikával és színekkel készült, amivel rengeteg tanárt is sikerült elkápráztatnom. Sokan teszik fel a kérdést, hogy ezek a ruhák hordhatóak-e. Nálunk még kevésbé, de vannak országok, ahol már divatbemutatókon is egyre többször találkozni lufiból készült ruhákkal. Speciális lufiból, speciálisan elkészítve kényelmesen viselhető, nem kell attól tartani, hogy egy mozdulattól kidurran. Mivel ezek a lufik tényleg világszinten a legjobb minőségűek, így akár egy napon át is viselhető a jelmez, nem okoz gondot az sem, ha leülnek benne. Persze, a rendezvény nem csak a versenyszellemről szól, hiszen egy-egy héten át tartó őrült partinak is nevezhetném, ahol kivétel nélkül mindenkinek egy az álma és egy nyelvet beszélünk, a lufik nyelvét.

- Mennyire ismernek el a kollégák?

- Azt hiszem, minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a szakmai elismerés egyaránt megvan itthon és külföldön is, ahol bárki, akinek egy csöpp köze is van a lufikhoz, aki lufishowkkal foglalkozik, lehet az mester, utcán hajtogató bohóc vagy akár amerikai médiaszemélyiség, kivétel nélkül ismerik a nevemet és Dömötör Zsoltét is. Egy olyan versenyen, mint a Millennium Jam, lehetőségünk nyílik arra, hogy személyesen is megismerjük egymást azokkal, akikről eddig csak hallottunk vagy olvashattunk, esetleg a közösségi portálokon ismerősként tüntettük fel egymást, mint a "lufik szerelmesei". Magyarországon ez a szakma még nem annyira elterjedt profi szinten, mint a világ más tájain. Nálunk rengetegen dolgoznak a lufis világban, de a dekoratőrök és a hétköznapi emberek számára ez a műfaj megáll a búcsús dekorációknál és az egy lufiból hajtogatott kutyánál és zsiráfnál. Sokan kapcsolják a lufitekerést a bohócruhához, pedig valójában két külön álló tevékenység. Én nem öltök bohócruhát, én léggömbtekerő művész vagyok, és nekem nem a kardok és nyuszik hajtogatása a területem, hanem ennél sokkal kreatívabb, bonyolultabb és vizuálisan is magasabb szintű figurák elkészítése.

- A magánéletben is gyakran nyúlsz a lufikhoz?

- Kényszerből soha, csak ha kedvem tartja. Úgy vagyok a lufitekeréssel, mint Forrest Gump a futással. Amikor ritkán bánatos vagyok, lufit tekerek, ám ha öröm ér, akkor is! Így a lufi mindig jelen van az életemben.

- Milyen terveid vannak még ezen a területen?

- Szeretném a hétköznapi emberekkel megismertetni, hogy a kukaclufiból nem csak kutyát, kardot és zsiráfot lehet készíteni, hanem van ennek a szakmának egy sokkal szebb és érdekesebb világa is. Távolabbi cél, hogy Dömötör Zsolttal a lufitekerés felnőtt szórakoztatási ágát megismertessük az emberekkel, hogy rájöjjenek, mennyi csodát rejt ez a világ.